Borászat

 

A Dubicz Borászat és Szőlőbirtok egy 110 éves múlttal és 123 hektár saját szőlőültetvénnyel rendelkező, kiemelten fehérborokkal foglalkozó pincészet. A Mátrai borvidék nagyszerű adottságait, a hagyományokat és a legmodernebb technológiát ötvözve, kiváló ár-érték arányú friss, illatos, könnyed boraink mellett, magas beltartalmú reduktív fehérborokat, valamint hordóban erjesztett és érlelt, testesebb borkülönlegességeket is kínálunk.

Alapítás előtt

Gyöngyös életében az utóbbi 70 évet kivéve a szőlőművelés volt a legfontosabb foglalkozás. A Mátra déli lankáin már a római korban termesztettek szőlőt.  A szőlőművelés jelenőségét mutatja, hogy oklevelek már a korai időkben említik a szőlőket: Sárhegy oldalán Sár (Abasár) [1042], Gyöngyöspüspök [1261], Gyöngyöshalász [1271], Gyöngyöstarján [1275], Gyöngyösoroszi [1275], Gyöngyös [1301].

A középkor századaiban is jelentős a vidék és Gyöngyös szőlő- és bortermelése és kereskedelme. Ezt mutatja a számtalan királyi kiváltságlevél, a kiépített kereskedelmi útvonalak.

1334: kiváltságlevél alapján a jobbágy a földjén termetteket, így a szőlőt és bort is szabadon adhatta-vehette

1480: Mátyás kiváltságlevele alapján a gyöngyösi bort a felvidéki várásokba szállították

XVI. század óta Gyöngyös és környéke a minőségi borkészítésre rendezkedett be, a város 80% élt ebből!

A számtalan városi pincét kiegészítve, 1785-től jelentős pinceépítések kezdődtek a Farkasmályi andezit tufakőbe. Gyöngyösön a pincék nem a városon kívül, hanem a lakóházak alatt voltak.  A mai napig majdnem minden épület alatt van borospince!

XIII. században épült a Szent Bertalan templom Prysil pincéje

XV. században épült a Fő tér alatt a 11. szám alatti pince

XVIII. században épült a Petőfi utca alatt a 25. számú épület pincéje
1804-ben jelentős bővítések a Jókai és Kossuth utca alatti pincékben
Világutazók is dicsérik a gyöngyösi bort:

1664-ben a török Evlia Csalebi szerint “borának nincsen párja sem Arábiában, sem Adsemországban”

1730-ban Bél Mátyás (helytörténetírás magyar megteremtője) és 1803-ban Kitaibel Pál (neves botanikus és orvosdoktor) méltatja a gyöngyösi bort.

Búzapiacz téren állt a XIX. század végén az Oroszlán Vendégfogadó, amely annak idején a Orczy kastélyhoz tartozó területen, a XVIII sz. közepén épült.

Nem véletlen, hogy a fogadó mögötti épület a kastély lovardája volt. A fogadó épületét ugyan lebontották és átépítették, de a boltíves lovarda a mai napig áll.

A kastély eredetileg barokk stílusban épült, 1824 körül építették át klasszicista stílusban Zofalh Lőrinc tervei alapján készült, Orczy Lőrinc gyöngyösi birtokos építtette 1770-ben.

Grüszner Jenő – borkereskedő, pénzügyi szakember, Gyöngyösi Bank igazgatója, WestphalenAuersbergi Visontai Szőlőtelep Rt. alapítója

Hajdu Dezső – borkereskedő, közéleti személyiség, 1886-ban született Gyöngyösön, Gyöngyös és Vidéke Szőlősgazdái Szeszfőző Szövetkezet alapítója, Industria Rt. igazgatója

Más jelentősebb borkereskedők: Jakabovits Salamon, KahánMárkusz, Kurcz Antal, Rosenfeld Emil, Rusz Jakab.

Alapítás

Építését megelőzően 1897-ben felhívást tettek közzé, hogy a Gyöngyös környékén tevékenykedő kistermelők a bor feldolgozására és értékesítésére hozzák létre a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetségét. E célra meg is várárolt a bank egy nagyobb, 180 holdas földterületet az Orczy család örökösétől Gróf Westphalen-Rhabbané Auersperg Anna hercegnétől. Néhány év múlva 1901-ben alakult meg a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete 256 db üzletrésszel, csaknem 5800 korona alaptőkével. Néhány évnyi működés után sem tudott nyereségesen működni és állandó telephelye sem volt, így különböző bérelt helyiségekben dolgozták fel és tárolták a bort.

1905-ben alakult át a szövetkezet részvénytársasággá és ugyancsak ebben az évben vásárolták meg a Búzapiacznak nevezett tér északkeleti sarkán lévő Oroszlán Fogadót. Az épület átalakítása és a pince bővítése megkezdődött, ám a termelés számára az 1906-os esztendőtől tudták birtokba venni az épületet. Így az 1906-os évet lehet az első olyan évnek tekinteni, melytől  a jelenlegi falak közt borkészítés folyik. Az eredetileg egyszintes dísztelen fogadóépület első átépítése 1909-re fejeződött be. Ekkor épült a kétszintes központi épületrész és ekkor alakították ki az egyszintes északra és délre nyúló épületszárnyakat.
A cég vezetőségi tagjai a megalakuláskor a következők voltak:

Elnök: Borhy György – császári és királyi asztalnok, földbirtokos, aki jogászi és katonai tanulmányok után a gazdasági életben kamatozatta tudását és tehetségét
Vezérigazgató: Hajuska Rezső – kiváló kereskedőként kerülhetett ebbe a pozícióba
Vezetőségi tag: Török Kálmán főesperes prépost – aki akkor Gyöngyös országgyűlési képviselője volt
Vezetőségi tag: Kemény János – Gyöngyös akkori polgármestere

Kezdetek

Az első világháború előtt már európai szintű modern borászati berendezésekkel büszkélkedhetett a Borpalota. Géperőre berendezett szőlőmalmokban, majd transzmissziós kerekekkel hajtott szőlőpréseken dolgozták fel a beérkező szőlőt, ahonnan zománcozott csatornákon ment tovább a szőlőlé az összesen 19 db 8000 hl űrtartalmú vasbeton és üveghordókba, amelyek 1907-re készültek el egy zürich-i cég jóvoltából. Az első erjseztés után fahordókban érlelték tovább a bort, a kapacitás ekkor 12.000 hl. A hordók közül 60 db volt 100 hl-es. A szükséges kezelések után pedig liften szállították a palackozóba az eladásra kész bort.

1910-ből maradt fenn árlista, ameiből tudhatjuk milyen borokat és mennyiért árult a Borpalota. A cégnek ekkor már Budapesten és Bécsben is volt képviselete.

Életképek a Borpalota- és korának életéből, a 20. század elejéről.

20. század

Kundler Ádám - Borpalota cégvezetőAz első világháború után az 1920-30-as években más fajta átrendeződés vehető észre a piaci szereplők közt. Több kisebb céget felvásárolnak a nagyobb és tőkeerősebb társaságok. 1924-től Gyöngyösön a vezető szerep a bor, a pálinka és a konyak előállításában már az Industria Rt.-é, amelynek tulajdonosi köre megegyezik a Borpalotáéval, ám a Borpalota megőrizte viszonylagos önállóságát. A kezdeti vezető Hajduska Rezsőtől az irányítás Kunder Ádámhoz kerül. A 20-as évekre tehető (1920-22) az az átépítés, amelynek keretében az épület egyszintes utcafronti szárnyai két szintessé váltak, az építőmester Kollár Adolf volt.

Dubicz György és családja 1934-ben, az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelve az ősi Dubicz családnevet Dunai-ra változtatta.

A 30-as évek működéséről, gazdasági eredményeiről szinte nincs fellelhető adat a Borpalotát illetően. A elkezdődő második világháború a gazdasági élet egészére, így a Gyöngyös és környéki bortermelők életére is rányomta a bélyegét. Az épület 1940-ig maradt a Gyöngyös-Visontai Szövetkezet tulajdonában. Később a borkereskedő Hajdú család vette meg, akiket 1944-ben a náci hadigépezet pusztított el. Tulajdonjogukat 1946-ban törölték, ekkor egy rövid időre ismét magánkézbe kerül az épület, amíg 1951-ben államosítják.

Ekkortól kerül a Gyöngyös-Egervidéki Borforgalmi Vállalat kezelésébe. A Rákosi, majd a Kádár korszakban a Mátrai Borvidék az Egri Borvidék részeként létezhetett. A korábbi önállóság, hírnév, kereskedelmi kapcsolatok az enyészeté lettek. Ám Gyöngyösön még hosszú évtizedekig a Borforgalmi Vállalat volt az első számú borászati cég. 1962-ben a Borforgalmi Vállalat átalakult Eger-Gyöngyös Vidéki Pincegazdasággá.

Az 1960-as években az egyre erősödő TSZ-esítés hatására Mátra Kincse, majd a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság egyre inkább háttérbe szorították a Borforgalmi Vállalatot és tartott ez a folyamat egészen 1990-ig. A rendszerváltozáskor az egykori Borpalota az Egervin Rt. részét képezte. Később magánkézbe került és többszöri tulajdonosváltás történt.

További életképek a 20. század második feléből.

Ízelitő a korszakban előállított, jobbára fehér borok címkéiből.

21. század

Borpalota logó

2000-es évek elején került a borászathoz Báthori Tibor, aki az igen rangos “Év Borásza” díjat 1992-ben nyerte el. Ő kezdte el a pince technológiai átalakítását és a reduktív eljárás bevezetését. A borászatért tett elévülhetetlen érdemei előtt tisztelegve a Fríz borcsaládot még mindig az ő palackjaiba töltik.

A Dubicz Család
Dubicz - Dunai családfa

Dubicz – Dunai családfa

Családunk 2003 óta tulajdonosa a Borpalota épületében és pincéjében működő Borpalota Borászatnak. Fő feladatunknak tekintettük a nagy múltú pince modernizálását és kiváló minőségű mátrai borok készítését. A borászatot az elmúlt években a legmodernebb borászati technológiával szereltük fel. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy boraink magas minőségű, saját szőlőből készüljenek, ezért folyamatosan vásároltunk szőlőültetvényeket, illetve a régi rossz minőségű szőlőket újratelepítjük.

2016-ban elérkezettnek látjuk az időt, hogy saját nevünket adjuk az általunk készített borokhoz, ezzel is garantálva a kiváló minőséget és erősítve a fogyasztókhoz fűződő személyesebb kapcsolatot. A jövőben Dubicz Borászat és Szőlőbirtok néven jelenük meg a közönség előtt, a pince hagyományait tisztelve azonban az épület rajzolata továbbra is megjelenik az emblémánkban.

Dubicz Dunai Bernadett

Elmúlt már 18 éves?