Az örök kérdés: meddig áll el a felbontott bor?

Az örök kérdés: meddig áll el a felbontott bor?

A fent emlegetett kérdés sokak fejében szöget ütött már, amikor a hűtőajtón lévő bontott palackra esett a tekintetünk egy mozgalmasabb hétvége után.

A felbontott bor szavatossága nagyban függ a körülményektől, a bor típusától, jellegétől, hűtöttségétől, az évszaktól és sok más apró tényezőtől, amelyekre alapesetben nem is gondolnánk. Mivel a több napig álló italok varázsa az idő előrehaladtával egyre inkább csökken, különösen fontos tisztában lennünk egy-egy adott bor alaptulajdonságaival, hogy a legmegfelelőbb körülményeket tudjuk biztosítani a fogyasztásukhoz. Első és legfontosabb tanácsként javasoljuk a vákuumzár használatát, mellyel könnyedén ki tudjuk szívni a maradék levegőt a palackból, így tartósítva a bort, amivel akár 1-2 hétig is elhúzható az amúgy 1-2 napos érési folyamat.

A legkevésbé időtálló alkoholos italok egyértelműen a „szénsavas italok” – a pezsgő, a habzóbor és a prosecco. Ez valahol teljesen logikus is, hiszen egy bontott buborékos ital viszonylag hamar elveszti üdítő savasságát, jellegzetességét, és így az ital a maga lényegét is. A habzók, pezsgők szavatosságát ezért általában 1-2 napban szokták maximalizálni (azonban hozzá kell tennünk, ha a harmadik napon már több, mint valószínű, hogy nem azt az élményt nyújtja majd, mint felbontás után közvetlenül). Használjunk megfelelő, minőségi fém pezsgős dugót, és hagyjuk inkább a kanalas trükköt.

A könnyű-gyümölcsös fehérborok, mivel oxigéntől elzártan készülnek, palacknyitáskor találkoznak először oxigénnel. Kémiai folyamatok indulnak be ilyenkor, így a felbontást követően pár napon belül megváltozik a bor: hirtelen elveszti frissességét, és oxidált-dohos jellegű jegyek jelentkeznek benne. Rozéknál a reduktív eljárásból fakadóan gyakorlatilag ugyanez a helyzet.

A testesebb fehérborok esetében már hosszabb ez a folyamat. A hordós érlelésű boroknál eleve végbemegy egy mikro-oxidációs folyamat a hordóban. A hordó fa anyaga porózus, nem zár 100 százalékosan, illetve a dongák között is lehetnek mikro-oxidációs rések. Ebből kifolyólag nyitáskor nem éri váratlanul a bort az oxigén, így akár egy hétig (vagy tovább) is hasonló minőségben élvezhetjük azt. Természetesen itt is elindul az oxidációs folyamat, de lassabb, illetve kevésbé érzékelhető a változás. Mindazonáltal amennyiben csak 1-2 dl borunk maradt az üveg alján, azt bátran használjuk fel főzéshez, rizottó vagy pörkölt készítésekor – ehhez remek tippeket olvashattok korábbi írásunkban.

A vörösbor esetében is a technológia adja meg a választ. A Dubicz vörösborai reduktívan erjednek és hordóban érleljük azokat. Az alap kategória is gond nélkül eláll 5-7 napig, de akár tovább is jelentősebb változás nélkül.

És akkor ott vannak még a bag-in-boxok, melyekben éppen az a fantasztikus, hogy nyitás után sem érintkezik levegővel a bor. A dobozban lévő speciális fejlesztésű zacskó összemegy, ahogy fogy belőle a bor, így nem enged be levegőt. Ennek hála az utolsó korty bor éppolyan friss lesz, mint a felbontás utáni első. Éppen ezért leginkább olyan háztartások veszik hasznát, ahol lassan fogy a bor.



Elmúlt már 18 éves?