A leggyakoribb szőlőbetegségek

A leggyakoribb szőlőbetegségek

Bizony akárcsak mi, emberek, a szőlőnövény is megbetegedhet, és csakúgy, mint a mi esetünkben, ezeket a betegségeket is különböző gombák, vírusok és baktériumok okozzák. A szőlőültetvényeket a természetben élő különböző rovarok és kártevők sem kímélik, így ellenük is szükséges védekezni, hogy megóvjuk a szőlőtőkék és termésük egészségét. Nézzük, melyek a szőlő legrettegettebb betegségei.

Az, hogy milyenek lesznek egy évjárat adottságai, pontosabban, hogy ezek hogyan hatnak majd a szőlőtermés, majd az ebből készülő bor minőségére és mennyiségére, mindig nagy várakozás elé állítja a szőlészeket és a borászokat. Mivel a szőlőtőkék teljesen „védtelenül” álldogálnak kint az ültetvényeken, kiszolgáltatva a természet és az időjárás valamennyi – akár szélsőséges – változásának is, nagyon nagy figyelmet szükséges fordítani egészségük védelmére, és a legkisebb tünet esetén is fontos azonnal beavatkozni.

A legveszedelmesebbek – Peronoszpóra és lisztharmat

Az időjárás főleg a különböző gomba kártevőknek kedvez, amennyiben meleg van, és sok a csapadék. Tehát hazánkban lényegében májustól egészen a szüretig veszélyeztethetik a szőlőnövényt. Ilyen körülmények között „kelnek életre” ugyanis leginkább ezek a gombás betegségek, amelyek egyik legveszedelmesebbje a peronoszpóra.

A peronoszpóra a szőlőnövény zöld részeit támadja meg, hiszen az élőhelye is itt van a levelek, a zöld fürtök és a hajtások belsejében. Mindaddig nem aktivizálódik, vagyis nem csírázik ki, amíg a számára ehhez megfelelő csapadékmennyiség nem párosul megfelelő napi középhőmérsékleti értékkel. Amikor ez megtörténik, akkor viszont a spórák kicsírázva a levelek belsejébe jutnak, és károkozásuk megkezdődik: elvonják a növény sejtjeitől a táplálékot. Ugyanígy képesek eljutni akár a bogyók belsejébe is. A megtámadott növényrészek elszáradnak és lehullanak, tehát akár termésveszteséget is okozhat a betegség. A peronoszpóra megjelenésére a leveleken sárgás olajfoltszerű elváltozás utal.

A lisztharmatgomba főképp a fürtre „utazik”, de sajnos a szőlőnövény más zöld részein is megjelenthet. A peronoszpórával ellentétben a lisztharmatnak nem célja a növény belsejébe jutni, hiszen nagyon jól érzi magát annak felületén is. Szívesen meg is mutatja jelenlétét: az adott felületet fénytelenné teszi, szürkés bevonatot képez rajta. Attól függően, hogy melyik életszakaszában éri a betegség, a megtámadott fürt elszárad vagy éppen bogyói felrepednek, ami további betegségeknek enged utat, esetleg a szemek rothadását idézi elő.

Ritkábbak, de veszélyesek

Léteznek a szőlőre leselkedő, ritkábban előforduló, mégis nagyon veszélyes betegségek, melyek között előfordul gyógyíthatatlan is, amikor a beteg tőkéket már nem lehet megmenteni, újat szükséges telepíteni. Ezek általában baktérium vagy vírus okozta betegségek, legtöbbjük azonban – időben felismerve őket, és védekezve ellenük – gyógyítható.

Kárt tevő kártevők

A szőlőnövényre szép számmal „pályáznak” rovar kártevők is. A legismertebb közülük a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű, amely az 1800-as évek második felében hatalmas pusztítást végzett Európa szőlőültetvényein, köztük hazánkban is. Ahogy a neve is utal rá, a szőlő gyökerét támadja meg, és először a szőlőnek ez a része hal el, majd a teljes szőlőnövény.

A rovar kártevők közé tartoznak még a darazsak is. Kifejezetten kedvelik és dézsmálják az érett, édes, lédús szőlőbogyókat, melyeket aztán a méhek is megtalálnak. A megrágott héjú és húsú bogyók pedig ki vannak téve a különböző betegségeknek és akár a rothadásnak is.

A fentieken felül még számos betegség és kártevő leselkedik a szőlőnövényre, éppen ezért „huszonnégy órás” munka a szőlészet: a legkisebb elváltozások, eltérések esetén is azonnal, késlekedés nélkül szükséges védekező akcióba lendülni.



Elmúlt már 18 éves?