Boros nyár – Portugália

Boros nyár – Portugália

Bár a nyár jó része már eltelt, még augusztus vége és akár a szeptember is remek nyaralásokat tartogathat. Boros nyár sorozatunkban már adtunk tippeket a Horvátországba, Spanyolországba, Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, valamint a Görögországba és Törökországba indulóknak, sorozatunk befejező részében a legtöbbeknek a portói borokról híres Portugáliába utazóknak segítünk néhány tippel, tanáccsal, hogy milyen borrégiókat érdemes felkeresniük, és milyen borokat érdemes feltétlenül megkóstolniuk ebben a kicsi, de annál izgalmasabb országban.

A leghíresebbek – Portói és madeira

Bár Portugália leghíresebb borai kétségkívül az avinált – vagyis erősített borok –, tehát a portói és a madeira, emellett jóval változatosabb az ország borászata, hiszen csak őshonos szőlőfajtákból több száz található ezen a viszonylag kis területen. A két „híresség” azonban nem véletlenül ismert világszerte, hiszen eredete és ezzel együtt eredetvédelme több száz évre vezethető vissza, tehát óriási hagyományokkal rendelkezik. A portóit kizárólag a Duoro-völgyében termő szőlőből, és a belőle készülő alapborból állítják elő, méghozzá avinálással, vagyis az alapbor mustjának erősítésével. Ekkor az erjedő musthoz magas alkoholtartalmú borpárlatot adnak, és addig engedik tovább erjedni, míg a portói édessége el nem éri a kívánt stílust és maradékcukor-szintet.

Az Atlanti-óceánban fekvő kis sziget, Madeira is Portugália része, és erősített bora is a sziget nevét viseli. Cukortartalom alapján a nagyon száraztól egészen az édesig találunk madeira borokat, amelyek adott esetben érlelési időben, színben és felépítésben is eltérhetnek egymástól.

A legfontosabb szőlőfajták és borvidékek

Portugália sok száz őshonos szőlőfajtája közül talán a legfontosabb a Touriga Nacional kékszőlőfajta. Ez egyrészt a Duoro-völgy legelterjedtebb fajtája és a portói borok egyik alapanyaga is, de nagyon finom vörösborokat eredményez Portugália más borvidékein is – így például a Dão borrégióban, ahol a kifejezetten gránitos talajon rendkívül szép és elegáns vörösborok születnek.

Portugália északi része kicsit hűvösebb, több a csapadék és magasabb a páratartalom is, így az itteni borvidék, Minho, vagy ahogy boráról nevezik: Vinho Verde – amely egyben az ország legnagyobb borrégiója is –, kicsit könnyedebb, lendületesebb, savgazdagabb, de kereken gyümölcsös fehér-, rosé- és vörösborokat eredményez. Fajtákra nézve a vinho verde borok leginkább helyi, őshonos szőlőfajtákból készülnek, és általában korábbi szüretekkel, akár még a teljes érettség előtti feldolgozással biztosítják a borok savgazdagságát, lendületét. Az egyik legszebb borokat eredményező fehérborszőlőfajta itt az Alvarinho, amely karakteres, virágos, citrusos, érett barackos aromákat varázsol a palackokba.

A kifejezetten érettebb, dúsabb, erőteljesebb és karakteresebb borok termőhelyei az ország melegebb borvidékei, mint például Alentejo. Itt a kifejezetten meleg klímát kedvelő, szárazságtűrő helyi fajták – mint például az Antão vagy a Trincadeira (más nevén Tinta Amarela) – mellett világfajták is teremnek, mint például a Syrah. A klíma itt olyannyira meleg és száraz, hogy bizonyos esetekben engedélyezett az ültetvények csepegtetéses öntözése is.

Még egy ismert kékszőlőfajtája van Portugáliának, a Tinta Roriz, vagy más nevén Aragonês, amely nem más, mint a Spanyolországban Tempranillo néven elterjedt fajta. Magas színanyag tartalma miatt sötét, testes, komplex, aromagazdag borokat ad, ezért gyakran szerepel a portói borok alapanyaga között is.

Jó (boros) nyaralást kívánunk!



Elmúlt már 18 éves?