Illik, nem illik? – Néhány szabály borozáshoz

Illik, nem illik? – Néhány szabály borozáshoz

Bár borozás, borkóstolás során elsősorban természetesen nem az illemtankönyv ide vonatkozó fejezetei járnak a fejünkben. Néhány fontos szabályt azonban mégis érdemes megjegyezni és betartani, hiszen mint mindennek, a bor kóstolásának és fogyasztásának is megvan a saját kultúrája és írott vagy íratlan szabályrendszere. Ismerjünk meg ebből még néhányat.

Noha korábban már esett szó néhány, borozáshoz köthető fontos illemszabályról, illetve olyanokról is, amelyeket jobb inkább elfelejteni, a borozáshoz köthető szabályok sora ezzel még korántsem ért véget. Akár a borospohár felőli, tehát „vendégoldalon” állunk, akár mi magunk vagyunk a vendéglátók palackkal a kezünkben, még néhány fontos szabályt érdemes betartanunk.

Ne „tukmáljuk” a bort!

Ez a szabály – bár nem tűnik a legfontosabbnak – nagyon kellemetlen és zavarba ejtő szituációktól mentheti meg mindkét felet, tehát a vendéget és a vendéglátót egyaránt. Annak amúgy is megvan a maga regulája, hogy melyik borból mennyit illik tölteni a pohárba, de ha ezen túlmenően szeretnénk még vendéglátóként kedveskedni a vendégeinknek, mindig az ő kifejezett beleegyezésükkel vagy kérésükre tegyük ezt. Természetesen vendéglátóhelyeken nem fordul elő, de sajnos egyéb körülmények között még mindig találkozhatunk azzal a magatartással, hogy „csak még egy pohárral” felkiáltással máris a poharakba zuttyantanak egy újabb adag bort a megkérdezésünk nélkül. A legkellemetlenebb szituáció azonban mégis az, amikor a vendég kedves és egyértelmű visszautasítása után előkerülnek a „ne sérts meg!” típusú mondatok. A visszautasítás ugyanis nem mindig azt jelenti, hogy a vendégnek nem ízlik az adott bor. Jó vendéglátók amúgy sem a kitöltött bor mennyiségétől, hanem annak minőségétől, és a figyelmes, kedves hozzáállásunktól leszünk. Mindig tartsuk tiszteletben, hogy a vendég mennyit szeretne fogyasztani – és ez nem csak a borokra, az ételekre is vonatkozik.

Rátöltsünk, ne töltsünk?

Mai napig tartja magát a tévhit, miszerint a pohárban lévő borra nem illik rátölteni. Vendéglátóként nyugodtan rákérdezhetünk, hogy tölthetünk-e még az adott borból, ha már csak kevesebb mennyiség van a pohárban. Ez nemcsak figyelmesség, hanem gyakorlati oka is van, a különböző boroknak ugyanis különböző az ideális szervírozási és fogyasztási hőmérséklete, és a pohárban álló bor – természetesen a külső környezeti körülményektől függően – viszonylag hamar felmelegszik, pezsgők vagy gyöngyözőborok esetén pedig elillanhat a finom buborékok egy része is. A rátöltés tehát tulajdonképpen egyfajta „frissítése” a bornak, amely kifejezetten figyelmes gesztus, és nem egyenlő a zavaró tukmálással. Természetesen mindig kérdezzük meg a vendéget, szeretne-e még az adott borból kóstolni, fogyasztani.

Ne töltsünk magunknak!

Talán mondani sem kell, hogy érezzük bármilyen otthonosan magunkat, ha nem mi vagyunk a vendéglátók, csak akkor töltsünk a palackból, ha erre kifejezetten felkérnek minket. A töltés „joga” ugyanis minden esetben a házigazdáé/háziasszonyé. Kifejezetten illetlen dolog magunknak tölteni, akkor is, ha éppen látókörön kívül esik vendéglátónk, a palack pedig előttünk álldogál az asztalon. Az pedig talán egyértelmű, hogy vendégként pincében, kóstolókon vagy fesztiválokon sem illik megkaparintani a palackot, és „önkiszolgálni” magunkat.

Mikor és hogyan koccintsunk?

Korábban már esett szó róla, hogy honnan is ered a koccintás hagyománya. De vajon tudjuk a koccintás pontos illemszabályait is? Társaságban mindig a házigazda kezét és poharát figyeljük, ugyanis miután mindenkinek töltött bort, az ő „poháremelése”, esetleg hozzá fűzött pohárköszöntője jelzi, hogy mi is vegyük kézbe a poharat, és csak ezután kortyolhatjuk a bort. Nem minden esetben „kötelező” a koccintás, hiszen ha nagyobb létszámú a társaság, az minden egyes bortöltés és kortyolás után meglehetősen időigényes dolog lenne. Ilyenkor elegendő, ha csak a poharunkat megemelve körbejáratjuk a tekintetünket, mindenkivel szemkontaktust keresve, illetve, ha csak a hozzánk közel ülőkkel koccintunk, a többiek felé pedig megemeljük a poharunkat. Koccintást követően lehetőség szerint illik legalább belekortyolni az italba, ha az egész mennyiséget nem is fogyasztjuk el.



Elmúlt már 18 éves?