A tengeren túlról: Chile borászata és borai

A tengeren túlról: Chile borászata és borai

Boros nyár sorozatunkban már bemutattunk pár izgalmas európai borvidéket. Érdemes megismerni azonban a tengeren túli jelentős bortermő országok borászatát, borait, és szőlőfajtáit is. Az első részben Dél-Amerikába utazunk, és Chilét vesszük górcső alá, azt az országot, melynek borai ma már a világszínvonalú tételek között is ott szerepelnek, és melynek szőlő- és borkultúrája meglehetősen régre nyúlik vissza.

A chilei bor útja napjainkig

Az utóbbi időben egyre többet hallhatunk Chile borászatáról, de egészen az 1500-as évek közepéig kell visszautaznunk az időben az első szőlőtőkék – és a róluk szüretelt szőlőből készült bor – felbukkanásához. Az 1800-as évek közepétől jelentek meg Chilében olyan szőlőfajták, amelyek Franciaországból, Bordeaux-ból kerültek a dél-amerikai országba, de találunk kizárólag csak itt termő fajtákat is. Sőt, mivel az ország – és vele együtt a chilei borvidékek – földrajzi fekvése védetté teszi az ültetvényeket, a szinte minden bortermő országban hatalmas pusztítást végző filoxéravész is elkerülte a tőkéket. Az 1960-as évek és az 1970-es évek első fele azonban sajnos nem a chilei borágazat sikertörténetéről íródott, viszont a 90-es évek meghozták számára a nemzetközi szinten is elismert státuszt, amely mára megkérdőjelezhetetlen.

Kiváló klíma hosszan az óceánparton

Chile rendkívül szerencsés földrajzi fekvését és éghajlatát tekintve. Dél-Amerika nyugati partján többezer kilométer hosszan terül el, egyik oldalról a Csendes-óceán, másik oldalról pedig az Andok hósipkás vonulata kíséri. Emiatt az időjárási adottságok is rendkívül változatosak, előfordulnak hűvösebb területek is, de a klíma alapvetően száraz, nappal rendkívül sok napfénnyel teli, éjszaka pedig hűvös. Érdekesség, hogy az Andok hegyoldalain akár ezer méter fölött is találunk szőlőültetvényeket, illetve, hogy a hosszú, száraz, csapadékot nélkülöző időszakokra tekintettel engedélyezett az öntözés, „cserébe” viszont nem fenyegetik a szőlőt a csapadékosabb időjárás okozta szőlőbetegségek.

Szőlőfajták és borok Chilében

Chilében mind kékszőlők, mind fehérborszőlők terén jelen vannak a világfajták, valamint a helyi, autochton fajták is. A kékszőlő-fajták közül élen jár a Cabernet Sauvignon, amely a sok napfénynek, valamint a melegnek, illetve a száraz időjárásnak köszönhetően megbízhatóan, teljesen beérik. A másik nagyon elterjedt kékszőlőfajta a País, amelyet viszont leginkább az öntözött területeken művelnek. Fontos megemlíteni a Carmenére szőlőfajtát, amely – akárcsak a Cabernet Sauvignon -–szintén ősi bordeaux-i fajta, de mivel egyedül itt élte túl a filoxéravészt, és rendkívül jó feltételekre talált Chilében, szinte már az ország saját fajtájának mondható. Bora – akárcsak a többi bordeaux-i fajta esetében – hosszan érlelhető, testes, mély, aromás. Jelen van még a Merlot, a Syrah, a Pinot Noir és a Cabernet Franc is, és a fajtaborok készítésén túl jellemző a bordeaux-i fajták házasítása is.

A legjellemzőbb, fehérborokat adó szőlőfajták Chilében a Chardonnay és a Sauvignon Blanc, amelyek leginkább a hűvösebb fekvésekben, a Csendes-óceán partjához közelebb eső szőlőtermő vidékeken teljesednek ki igazán.

Völgyhangsúlyos borvidékek

Chile borvidékei leginkább völgyekből állnak, ilyen például a két legjelentősebb régió, az Aconcagua-völgy, illetve a fővárostól nyugatra, az óceánparthoz közel fekvő Casablanca-völgy, amely Chile egyik leghűvösebb termőhelye. A fővárostól, Santiago-tól délre található a központi borrégió, avagy Central Valley DO, amely sok kelet-nyugati irányú folyóvölgyből áll, mint például a Maipo-völgy vagy a Colchagua-völgy. A déli régió, vagyis a Southern Region DO területét pedig hűvösebb, csapadékosabb, szélsőségesebb időjárású völgyek szabdalják, ilyen például az Itata- vagy a Bio Bio-völgy. Valamennyi régió változatos mind fajták, mind pedig klíma szempontjából, amely az ország borászatában is sokszínűséget biztosít.



Elmúlt már 18 éves?