Tengeren túlról sorozatunk előző részeiben négy, az egyenlítőtől délre található ország, vagyis Chile, Ausztrália, Új-Zéland, valamint Dél-Afrika borászatával és boraival ismerkedtünk meg. Most átutazunk az északi féltekére, azon belül is az észak-amerikai kontinens országába, Kanadába, amely fekvése és éghajlata miatt bizony éppen a határán van, sőt, egy része kívül is esik az ideális szőlőtermesztési tartományon, mégis foglalkoznak ott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Ismerkedjünk meg Kanada borászatával és boraival, köztük a talán legismertebb bortípussal, a jégborral.

A szőlőtermesztés északi határán – Az éghajlati tényezők

Kanada nem feltétlenül tartozik a szőlőtermesztés – és ezáltal a borkészítés – szempontjából legideálisabb éghajlatú országok közé, hiszen a szőlőnövény leginkább a 9-21 Celsius-fok évi középhőmérsékletű területeken termeszthető nagy biztonsággal. Ez az északi féltekén a 30-50 földrajzi szélességi fokok között lehetséges, Kanada pedig éppen ennek a tartománynak az északi határán fekszik, sőt, egy része ennél még északabbra terül el. Kanada azonban a világ második legnagyobb területű országaként többféle éghajlattal rendelkezik, így egy része alkalmas szőlőtermesztésre és borkészítésre is. Sőt, a zordabb időjárásból, és a kemény telekből is erényt kovácsoltak, méghozzá a jégbor készítésével.

Mi is az a jégbor, és hogyan készül?

A jégbor egy természetes módon, szigorú előírások betartásával készülő édes borkülönlegesség, tehát szó sem lehet a leszüretelt szőlő utólagos fagyasztásról, vagy egyéb, mesterségesen kivitelezett módszerről. A jégbor alapanyagát, tehát a szőlőt kint hagyják a tőkéken, amely túlérett állapotban mindaddig ott is marad, amíg az időjárási tényezők a szabályozásban előírt hőmérsékleti értéket nem mutatják (ez minden esetben mínusz Celsius-fokokat jelent, hogy a bogyók megfagyjanak). A szüretet is az előírt hőmérsékleten kell végezni, amely Kanadában -8 Celsius-fok alatti értéket jelent.

A szőlőbogyóban ilyenkor megfagy, és csökken a víztartalom, ezáltal a cukor-, sav- és egyéb beltartalom koncentrálódik. Így csak nagyon kevés lé nyerhető ki a bogyókból, az viszont édes és komplex, hiszen magas a természetes maradékcukor- és savtartalma. Fontos, hogy a szüret is az előírt hőmérsékleti tartományban történjen, vagyis ilyenkor sem melegedhetnek és engedhetnek fel a szőlőszemek, sőt a préselés során is fagyottnak kell lenniük. Jégbor természetesen nemcsak Kanadában készül, hanem több más bortermő országban is, azonban az előírások – bár némileg eltérőek lehetnek – mindenhol nagyon szigorúak. Kanadában a jégbor leginkább a Vidal nevű szőlőfajtából készül, de Rajnai rizlingből vagy Cabernet Franc-ból is szép tételek születnek.

A legjelentősebb szőlőtermő régiók – Ontario és Brit Columbia

Ontario nem véletlenül az ország legjelentősebb szőlőtermő helye, hiszen itt talál ideális termőhelyre a szőlő, már ami a klimatikus viszonyokat illeti. Három nagy régiót – és egyben földrajzi eredetmegjelölést – ölel magába: a Niagara-félszigetet (Niagara Peninsula), az Erie-tó északi partját (Lake Eria North Shore), valamint Pelee Island-et. Mindhárom területen megfelelő a szőlő számára a napsütéses órák száma, a csapadékmennyiség, valamint az évi középhőmérséklet is.

Brit Columbia (British Columbia) a másik fontos termőhelye Kanadának, ahol a négy földrajzi eredetmegjelölés közül a legjelentősebb az Okanagan Valley. Itt a nappali és az éjszakai hőmérsékleti értékek közötti jelentős különbségek kedveznek a szőlőnek, azonban mivel a terület lényegében sivatagos, a szőlőt időnként öntözik. Az ismert világfajták közül Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, valamint Pinot Blanc, Pinot Gris és Chardonnay fajtákat is termesztenek itt.