A legendás Királyleányka

A legendás Királyleányka

Ha van igazi nő a fehérborszőlőfajták között, akkor a Királyleányka biztosan az. Több szempontból is „nőies” fajta, hiszen termesztése során nagyon is igényli a megkülönböztetett figyelmet és törődést, melyet kedves, virágos illatával, egyediségével, hízelgő zamataival hálál meg. Házasításokban is jól mutat, előszeretettel használják kellemes ízvilága, és elegáns savai miatt.

A Királyleányka fajta – akárcsak a Leányka – eredete Erdélyhez kötődik, és bár nevükben a Fekete leánykával együtt mindhárman hasonlítanak, mégsem azonosak, három teljesen különböző fajtáról van szó. A Királyleányka a hungarikum fajták sorát erősíti, és természetes kereszteződésből, vagyis a Kövérszőlő és a Leányka spontán nászából jött létre.

Nevének eredetéhez egy legenda is kapcsolódik, melynek valóságtartalma nem bizonyított, de mindenesetre a fajta titokzatosságát és kedvességét még jobban erősíti. A történet színhelye Magyarkirályfalva, mely a Gyergyói-havasokból eredő Kis-Küküllő folyó vidékén található, és ahol a szabadságharc idején a helyiek annyira elszegényedtek, hogy az egyháznak már sem esküvő, sem keresztelő alkalmával nem tudtak fizetni. Ezért aztán – nem lévén más megoldás – a papi szőlőbe tőkék ültetésével fizették meg a papot. Bőséges volt a gyermekáldás a faluban, és főképp leánygyermekek születettek. Mivel az új szőlőfajtának nem volt neve, a pap azt a nevet akarta neki adni, akinek a keresztelőjére a legtöbb tőkét ültették. Mivel azonban ebben a helyiek nem tudtak megegyezni, a pap azzal döntötte el a kérdést, hogy legyen a fajta neve Leányka. A falu nevét hozzátéve született meg – a legenda szerint – a Királyleányka név. Ami azonban biztos, hogy a szőlőfajtát származási helyén szinonim elnevezésein is szólítják, Feteasca regale, Feteasca muscatnaia, vagy Danosi néven.

Leginkább könnyű, kedves, lendületes, gyümölcsös Királyleányka borokkal találkozhatunk, melyekben a szőlővirágos, muskotályos zamatok kiegészülhetnek a virágok, a bodza, a citrusok, a zöldalma, vagy éppen a sárgadinnye zamataival. Édes jellegű, parfümös jegyei is gyakran jelentkeznek, az illatos virágok, mint a jázmin, az akác, a viola, de akár a mézes aromák is felbukkanhatnak boraiban. Lágyabb, simulékonyabb textúrájú, mégis lendületes savtartalmú, élénk, elegáns, és igencsak szerethető borokat eredményez, amennyiben megfelelően bánnak vele, és a termesztési körülményekkel elégedett.

Hazánkban leginkább a Mátra, a Kunság, Etyek-Buda, Ászár-Neszmély, valamint Eger ad otthont a fajtának, utóbbi borvidéken Eger fehér házasításában, az Egri Csillagban is szerepelhet, ahol előírás, hogy a Kárpát-medencei fajták használata legalább 50%-ban kötelező. Zamatai és szerkezete miatt a Királyleányka borát előszeretettel használják házasításokban. Erdélyben, és Románia más részein is nagyobb területen termesztik. A talajhoz, fekvéshez viszonylag jól alkalmazkodó fajta, bár a szárazságot kevésbé tűri jól, és rothadásra is hajlamos. Középkései, szeptember végi érésű, viszont a zöldmunkára nagyon igényes, hiszen sűrű lombot képes növeszteni, mellyel beárnyékolja a fürtöket.

Bora több stílusban is készíthető, leginkább azonban reduktív iskolázásban találkozhatunk vele, tartályos erjesztés és rövid érlelés után kerül palackba, de a fajta alkalmas például pezsgő készítésére is. A gasztronómiában is nagyon jól megtalálja a helyét, de hasonlóan a bor „törékenyebb”, vitális felépítéséhez, és alacsonyabb alkoholtartalmához, inkább a könnyedebb ételek állják meg mellette a helyüket, így például a rafinált, de könnyű saláták, a szárnyashúsból készült ételek, vagy akár a japán konyha könnyű, ropogós falatjai, vagyis a tempura masszába mártott, majd ropogósra sütött halak, rákok, zöldségek is remek társai.



Elmúlt már 18 éves?