Miért szokták kiköpni a bort?

Miért szokták kiköpni a bort?

A borászok, borral foglalkozó szakemberek körében már természetes, de borkóstolók, tematikus borbemutatók vagy nagyobb borfesztiválok, sétálókóstolók alkalmával – tehát amikor lehetőség adódik egy helyen, egy időben többféle bort megkóstolni –, egyre gyakrabban látott jelenség már a vendégek körében is, hogy a pohárban lévő bort kiöntik, vagy éppen a szájba vett kortyot ki is köpik. Miért teszik ezt, illik-e egyáltalán, és hogyan kell „kivitelezni” ezt a műveletet?

Azért öntik, vagy köpik ki a bort, mert rossz?

A válasz természetesen nem, vagyis a borköpőcsészékbe vagy borkiöntő edényekbe kerülő borok nem azért „végzik” így, mert ihatatlanok vagy rosszak. Sokakban természetesen a kiköpés vagy kiöntés mozdulatának látványa egyet jelent azzal, hogy annak, aki ezt teszi, biztosan nem ízlik az adott ital. Ezért is idegen sokak számára ez a mozdulat – főleg nyilvános eseményeken –, és ezért is néznek még sokan furcsán azokra, akik kiköpik vagy kiöntik a bort. Ráadásul tartja még magát az a tévhit is, hogy amit szívesen kínáltak nekünk, azt meg kell inni, és nem szabad megsérteni a kínálót azzal, hogy otthagyjuk vagy kiöntjük a bort. Pedig a borász vagy a bort kínáló szakember egyáltalán nem botránkozik meg azon, ha kiöntjük vagy kiköpjük a kóstolt bort, ez ugyanis ma már természetes módon hozzátartozik a kóstoláshoz, mint ahogy egyébként sok más illemszabály is. Tegyük tehát bátran, nem lesz belőle sértődés.

Megelőzendő a macskajajt?

A borok kiköpésének, kiöntésének nem egyedül az az oka, hogy elkerüljék a következő nap kínzó másnapos tüneteit, bár természetesen a mértékletes kóstolással, a „felesleges” mennyiség kiöntésével ezek a kellemetlenségek is elkerülhetők, csakúgy, mint például a megfelelő belső hidratálással.

Baráti összejöveteleken, lazább társasági borozások alkalmával azonban ritka, hogy valaki borköpőcsészével a kezében töltse az estét, és kiköpködje a borokat, hiszen természetesen a borkóstolás és a baráti borozás is másról szól. Ilyen alkalmakkor tehát nem feltétlenül köpik vagy öntik ki a bort. De természetesen egyáltalán nem „ciki”, ha valaki ilyenkor is ezt teszi, hiszen lehetséges, hogy éppen csak szeretné megkóstolni, megízlelni az adott bort anélkül, hogy a teljes mennyiséget elfogyasztaná. Összecseng ezzel a „Wine in moderation/Bort mértékkel” néven indult nemzetközi kezdeményezés is, melyben mi, a Dubicznál, is nagyon hiszünk. Az összefogás fő üzenete, hogy értsük a bort, amit fogyasztunk. Ha ugyanis tudjuk, mi teszi a bort egyedivé, nagyobb élvezet a fogyasztása is.

Zéró tolerancia

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hazánkban járművezetés tekintetében a zéró tolerancia elve érvényesül, vagyis a volán mögött a legcsekélyebb alkoholmennyiség kimutatása is szankciókat von maga után. Van, aki emiatt is kiköpi a bort, bár megjegyzendő, nagyon fontos arra figyelni, hogy valóban egyetlen csepp bort se nyeljünk le ilyen esetben. Még így is előfordulhat, hogy a szájüregben a nyálkahártyán, a nyelven vagy a fogak felszínén „megtapadó” alkohol keveredve a nyállal mégis pozitív értéket mutat a szondán. Így még akkor is, ha kiköptük a borokat, egy tartalmasabb kóstoló utáni vezetés előtt használjunk egy könnyen beszerezhető önellenőrző szondát, ha biztosra akarunk menni. De a legjobb, ha másképpen oldjuk meg hazajutásunkat.

A fő ok, amiért kiköpjük a bort        

A borkóstolás két alapvető érzékelése, a szaglás és az ízlelés is fáradékony képességünk, tehát „alapból” sem vagyunk képesek korlátlan mennyiségű szag- és ízingert majdnem egy időben, egymás után sokáig befogadni és értelmezni, de ha még alkohol is kerül a szervezetünkbe, ez a két képességünk még előbb visszavonulót fúj. Olyan eseményeken tehát, amikor lehetőség adódik egyszerre több tétel kóstolására – akár százas vagy még nagyobb nagyságrendben is –, biztosan több bort kiköpő vagy kiöntő kóstolóval találkozunk. Az alkohol ugyanis, ha akarjuk, ha nem, előbb-utóbb bizony hat – legyen az egy hidegben elfogyasztott forralt bor, akár egy napsütéses, nyári fesztiválon vagy pikniken elkortyolgatott, jól behűtött fröccs –, és elsősorban az agyban lévő idegpályák kommunikációját befolyásolhatja. Ezért is változik meg már egy minimális elfogyasztott mennyiség esetén is a viselkedésünk, hangulatunk, mozgáskoordinációnk és gondolkodásunk. Ez utóbbi márpedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy végig összpontosítani tudjuk a borokra és a kóstolásra, valamint, hogy a kóstolt borokat megfelelően értékelni tudjuk, és azokra emlékezzünk is. A többség tehát emiatt köpi ki a kortyot, vagy önti ki a pohárban maradt mennyiséget.

Hogyan köpjünk?

Bármilyen egyszerűnek tűnik a válasz erre a kérdésre, a borok kiköpéséhez bizony nem árt egy kis gyakorlás és rutin. Többek között azért sem, mert alapvetően idegen az emberi viselkedéskultúrától, hogy bármit is kiköpjünk mások előtt. Az úgynevezett borköpőcsésze egy speciális edény, amelynek tetejét úgy képezték ki, mint egy tölcsért, amely az edénybe vezeti a bort. A legcélszerűbb ilyen kis „egyszemélyes” borköpőcsészét használni, de nagyobb rendezvényeken nincs mód arra, hogy minden kóstolónak ilyet biztosítsanak.

A legjobb, ha beszerzünk magunknak egy sajátot, és magunkkal visszük, a „közös” kiöntőedényekbe ugyanis kevésbé elegáns köpni, sőt, kivitelezni sem olyan egyszerű, mint a szánkhoz emelt kis, kézre eső csészébe. Ha azonban ilyenünk nincs, megteszi egy nem átlátszó pohár vagy bögre is. A lényeg, hogy miután kortyoltunk a borból, és megforgattuk azt a szánkban, egy határozott mozdulattal – a borköpőcsészét közvetlenül a szánkhoz tartva – köpjük ki hangkíséret nélkül, és egy picit el is fordulhatunk a társaság felől. Jó, ha tartunk készenlétben egy szalvétát is, hogy utána a szánkat is megtörölhessük. Mindez egyetlen mozdulat, és ha diszkréten és gyorsan végezzük, szinte észre sem vehető, alkalmazásával viszont nagyon sok olyan borélményt szerezhetünk, amit nagyobb mennyiségek fogyasztása esetén esetleg nem.



Elmúlt már 18 éves?