Bizony akárcsak ránk, emberekre, a szőlőnövényre is rengeteg betegség leselkedik. Ha azt szeretnénk, hogy az ültetvényeken mind a szőlőtőke, mind pedig a majdani termés egészséges legyen, és az is maradjon, muszáj a növény védelmével kiemelten foglalkozni a szőlészeti munka során. Erre már rengeteg lehetőség létezik, de egyre jobban elterjednek a rezisztens, vagyis ellenálló szőlőfajták is. Mit érdemes róluk tudni, és melyek is ezek a szőlőfajták?

A rezisztencia és a környezetvédelmi szempontok

Ma, amikor a környezettudatosság, a fenntartható fejlődés és az egészséges életmód ennyire fontossá vált, egyre jobban előtérbe kerülnek a szőlészetben és a borászatban is a környezetvédelmi szempontok. Elég csak a bioborokra, vagy a biodinamikus gazdálkodásban előállított borokra gondolni, ahol a szintetikus növényvédő-, vagy más vegyszerek használata kerülendő. De léteznek olyan szőlőfajták, az úgynevezett rezisztens, vagyis ellenálló fajták, amelyek egyéni tulajdonságaiknak köszönhetően részben, vagy teljes egészében képesek „kivédeni” a rájuk leselkedő szőlőbetegségeket, ebből fakadóan pedig nincs szükség vegyszeres védekezésre.

A rezisztens fajták nemesítése

A szőlőbetegségek elleni védekezés mindig is nagy kihívás elé állította a gazdákat. Elég csak, például, az 1860-ban Amerikából Európába is megérkező kártevőre, a szőlőgyökértetűre gondolni, amelynek mérhetetlen pusztítása – vagyis a filoxéravész – jelentős károkat okozott az egész világon, ezen belül a mi borvidékeinken is. Már ekkor megkezdődött azoknak a fajtáknak a kutatása és nemesítése, amelyek ellenállók ezzel a kártevővel szemben, a későbbiekben pedig egyre több olyan rezisztens fajtát nemesítettek, amelyek például a különböző gombabetegségekkel szemben is ellenálló(bb)ak.

Mitől ellenállók a rezisztens szőlőfajták?

A rezisztens szőlőfajták ellenálló adottsága a genetikai felépítésükben rejlik. Ahhoz azonban, hogy ilyen genotípusú szőlőfajtákat nemesítéssel létrehozzanak, szükség van génforrásokra, vagyis olyan úgynevezett „vadfajokra”, amelyekben már kialakult a károsító tényezők – például a különböző betegségek, a kártevők, vagy akár a fagy elleni védekező képesség. Ezek a „vadfajok” olyan helyeken alakulnak ki, ahol a szőlő folyamatosan ezekben a károsító hatásokban részesül, és azok a növények lesznek alkalmasak génforrásnak, amelyek a természetes szelektálódás után fennmaradnak. Ezt követően ezeket a „vadfajokat” keresztezik (akár többszörösen is) a nemes fajtákkal, miközben géntérképezéssel, genetikai vizsgálatokkal ellenőrzik a rezisztens gének beépülését az új fajtába.

Melyek a hazai rezisztens szőlőfajták?

Hazánkban már az 1800-as évek végétől elindult a rezisztens fajták nemesítése – mind csemege-, mind borszőlők terén -, és a mai napig is tart. A rezisztens fajták nemesítésében az első, és egyben a legnagyobb jelentőségű nemesítő Teleki Zsigmond, később fia, Teleki Sándor volt, őket pedig sokan követték.

Ismerjünk meg néhány nemesítőt, és az általuk előállított, államilag minősített rezisztens borszőlő-fajtákat:

– Dr. Csizmazia Darab József

  • fehérborszőlő-fajták: Aletta, Bianca, Göcseji zamatos, Zalagyöngye 
  • vörösborszőlő-fajták: Medina, Nero.

– Dr. Szegedi Sándor fehérborszőlő-fajtája: Pölöskei muskotály.

– Dr. Kozma Pál

  •             fehérborszőlő-fajták: Csillám, Paulus, Viktória gyöngye
  •             vörösborszőlő-fajta: Duna gyöngye

– Dr. Koleda István, dr. Tamássy István, dr. Korbuly János

  •             fehérborszőlő-fajták: Odysseus, Orpheus, Kunleány
  •             vörösborszőlő-fajták: Korai bíbor, Pannon frankos

– ifj. dr. Kozma Pál fehérborszőlő-fajtái: Borsmenta, Jázmin.