A szőlő művelésmódjai és azok jelentősége

A szőlő művelésmódjai és azok jelentősége

Amikor egy borászat szőlőtelepítésbe fog, vagy már betelepített szőlőterületet vásárol, nagyon fontos szempont, hogy milyen művelésmódot alkalmaznak majd, illetve – meglévő terület esetén – milyen művelésmódra alakították ki az ültetvényt. De mit is jelent pontosan a művelésmód fogalma, milyen változatai léteznek, és miért is van kiemelt fontossága annak, hogy melyiket alkalmazzák?

Épül a borok alapja

A szőlőültetvények kialakítása – és azok előzetes megtervezése – mindig egy kicsit hasonló jelentőségű, mint amikor házat tervezünk, és megépítjük az alapját. Minden más erre épül majd, így kiemelt fontosságú, hogy a terveink megvalósításához a megfelelő helyre a megfelelő fajtát a megfelelő művelésmóddal telepítsük el. Ehhez egy „kicsit” előre kell gondolkodni, tervezni, hiszen egy szőlőterületnek néhány év szükséges ahhoz, hogy termőre forduljon, majd ezt követően hosszú-hosszú éveken át élnek és teremnek tőkéi, amelyeket egyik pillanatról a másikra nem lehet csak úgy „átfazonírozni”. Az sem mindegy, mivel szeretnénk majd művelni a szőlőt, kézi erővel, kisgépekkel, vagy nagyobb, terjedelmesebb gépek is közlekednek és dolgoznak majd a szőlősorok között.

Mi is az a művelésmód?

Lényegében a tőkék formáját, elhelyezkedését, egymástól való távolságát, valamint a sorok egymáshoz viszonyított távolságát határozzák meg a művelésmód kiválasztásával, amelyet a későbbiekben különböző metszésmódokkal meg is tartanak, tehát a hajtásokat, vesszőket abba az irányba „terelik”, hogy megtartsa a szőlőnövény a választott tőkealakot és sortávolságot.

Milyen művelésmódok léteznek?

Sokféle művelésmód létezik, köztük nagyon elterjedtek és egészen speciálisak is. Amikor ellátogatunk egy szőlőültetvényre, a leggyakrabban hosszabb-rövidebb szőlősorokat láthatunk, melyeket különböző támrendszerekkel, huzalokkal alakítanak ki. Tőkeformára nézve alapvetően három fő kategória különíthető el: az alacsony, a középmagas, valamint a magas művelésmódok. Ezeken belül leginkább a metszésmódokban van különbség.

Az alacsony tőkeformák művelésmódjai

Az alacsony tőkeformák kialakításának lényege, hogy a földfelszínhez közel végzik el a visszametszéseket. Az alacsony tőkeforma egyik művelésmódja a fejművelés. Ebben az esetben karókhoz vagy huzalos támarendszerekhez rögzítik a hajtásokat, amikor pedig nem alkalmaznak támaszt, akkor gyalogművelésről beszélünk. A fejművelés előnye, hogy védhetők a tőkék a fagyveszély ellen, hiszen a tőkefej olyan alacsonyan van, hogy takarható földdel. A bakművelés inkább a fagytól mentes területeken alkalmazható, mivel itt már picit magasabban találhatók a tőkék elágazásai, tehát a fejek nem takarhatók. A tőkék általában 1×1 méteres távolságra állnak egymástól, ezért gépekkel alig vagy egyáltalán nem művelhetők, elsősorban kézi munkára van szükség. A Guyot művelés már szélesebb sor- és tőtávolsággal, valamit más metszésmóddal történik, elsősorban huzaltámasz mellett, az alacsony kordon művelés lényege pedig, hogy a tőketörzsből körülbelül 50 cm-re vezetnek kartartó huzalra egy vízszintes kart.

A középmagas tőkeformák művelésmódjai

Középmagasnak akkor számít egy művelésmód, ha a függőleges törzs magassága eléri a 90 cm-t. A legismertebb művelésmódok ebben a kategóriában a középmagas kordon-, valamint az ernyőművelés. Utóbbi arról kapta nevét, hogy a törzs végén két szálvesszőt hagynak meg, és kétfelé ívelve rögzítik a huzalhoz, így ernyőforma alakul ki. Nagy előnye e művelésmódnak, hogy vékony lombfal alakul ki, amelyen keresztül megfelelő fényt kapnak a fürtök, így az érés feltételei biztosítottak a bogyók számára.

A magas tőkeformák művelésmódjai

Amikor a tőketörzs 90 cm-nél magasabb, magas művelésű szőlőről beszélünk. Ilyen például a magas kordon vagy az egyes-, illetve kettősfüggöny művelés. Fontos, hogy ezeknél a művelésmódoknál már nagyon kell figyelni arra, hogy magasságuk miatt a sorok árnyékolhatják egymást, így az ilyen művelésmódoknál a sortávolság minimum 3 méter. Ez nemcsak a hajtások növekedése és a bogyók érése szempontjából előnyös, hanem mert így a nagyobb gépek is be tudnak menni a sorok közé.

Mindegyik tőkeformának és művelésmódnak megvan tehát az előnye és a hátránya is, ezért nincs örök érvényű szabály arra, hogy melyiket is válasszuk. Mindig az adott terület adottságai, a szőlőfajta és a műveléshez felhasználni kívánt eszközök a döntők ebben a kérdésben.



Elmúlt már 18 éves?