Szőlőnemesítés – Így születnek új szőlőfajták

Szőlőnemesítés –  Így születnek új szőlőfajták

A világ szőlőskertjeiben és ültetvényein fellelhető borkészítésre alkalmas sok ezer szőlőfajta közös nevezője az, hogy valamennyi egy fajba, a Vitis vinifera, vagyis a bortermő szőlő fajba tartozik. Ezen a fajon belül az egyes szőlőfajták azonban már különböző tulajdonságokkal és jellemzőkkel rendelkeznek, hiszen más-más fajtákról beszélünk. Ezeket az eltérő adottságokat használták és használják arra a szőlőnemesítők, hogy újabb fajtákat hozzanak létre. De hogyan történik mindez, mi ennek a célja, „kik” azok a szőlőklónok, vagy a rezisztens fajták, és mit jelent a fajtakeresztezés? Tehát mit érdemes tudni a szőlőnemesítésről, és milyen tévhiteket szükséges eloszlatni a témában?

Két szülő = egy új szőlőfajta – A fajtakeresztezéses nemesítés

A borszőlő-nemesítés hazánkban a ’90-es évek derekán teljesedett ki, amikor is az új fajták létrehozása leginkább a direkt termő fajták leváltására és fagy-, illetve szárazságtűrő fajták létrehozására irányult, vagyis a már elterjedt fajtákat szerették volna jobb minőséget produkáló, és gazdaságosabban termeszthető fajtákra „lecserélni”. A fajtakeresztezéses nemesítés célja, hogy két külön szőlőfajtából egy olyan újabb szőlőfajta jöjjön létre, amely mindkét „szülőtől” örökli az előnyös tulajdonságait. Bár természetesen némileg megmaradnak a kiinduló fajták jegyei és tulajdonságai az új szőlőfajtában, illetve annak borában, ám az így létrejött fajta teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint „szülei”. A cél, hogy az adott termőhely adottságaihoz, klímájához jobban és könnyebben alkalmazkodó, ezáltal gazdaságosabban termeszthető fajta jöjjön létre. Fontos tudni, hogy ez a folyamat egyáltalán nem „ördögtől való”, tehát nem génmanipulációról, vagy géntechnológiáról beszélünk, nem manipulálják, vagy módosítják egy adott fajta tulajdonságait, hanem az előnyös tulajdonságokat átörökítik egy újabb fajtába.

„Kik” azok a klónok? – Baljós fajták?

Szőlőfajták esetében hasonlóan baljósan hangzik talán a klónszelekció kifejezés is, de ijedelemre itt sincs semmi ok. A klónszelekció célja ugyanis nem más, mint hogy egy már meglévő fajtán belül hozzanak létre különböző adottságú – például a fürt és a bogyók nagyságát, szerkezetét, létartalmát, érésének időpontját –, jobban szabályozható vagy nagyobb ellenálló képességű klónokat, amelyek a különböző termőhelyek adottságaira is megfelelően reagálnak. Így számos klónja létezik például a Pinot Noir fajtának, de még nagyon sok más szőlőfajtának is.

Az új generáció – A rezisztens fajták

Napjainkban a környezettudatosság jegyében egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett rezisztens fajtákkal kapcsolatos kutatások és kísérletek, valamint előállításuk is, hiszen ezeknek a fajtáknak a legfőbb, kiemelt tulajdonsága, hogy ellenállóbbak az egyes kórokozók és kártevők okozta szőlőbetegségekkel szemben. Ez azért fontos tulajdonság, mert ezáltal jelentősen csökkenthető a növényvédő szerek használata, amely egyrészt az egészséges környezet fenntartásában, másrészt pedig a szőlőtermesztés költséghatékonyságában is jelentős tényező.

Változó klíma és változó bortrendek

A világ folyamatosan változásban van, ez elmondható a bortrendekre, de sajnos a klímaváltozás is egyre jobban érezteti hatását. Ehhez a szőlészeti és a borászati ágazat is igyekszik igazodni, így elkerülhetetlen újabb fajták és klónok nemesítése, létrehozása. A szőlőfajták kutatóinak, illetve nemesítőinek azonban nincs egyszerű dolguk, egy-egy újabb fajta vagy klón létrehozása, állami elismertetése, majd bevezetése a termesztésbe sok év munkája, így a várható változásokra már most készülnek a kutatóintézetek szakemberei.

Híres szőlőnemesítők és fajtáik

Nagyon sok szőlőnemesítő dolgozott és dolgozik azért, hogy újabb és újabb fajták vagy klónok jöjjenek létre. Így például Király Ferenc (1911-1982) agrármérnök, akinek a „z”-s fajtákat (Zeus, Zenit, Zéta, Zefír, Zengő) köszönhetjük, vagy dr. Bakonyi Károly (1921-2010) kertészmérnök, szőlőnemesítő, akinek nevéhez – többek között – a Cserszegi fűszeres vagy a Nektár fajta köthető. Kocsis Pál (1884-1967) munkássága is jelentős, legismertebb szőlőfajtája az Irsai Olivér, amelynek elnevezéséhez többféle legenda fűződik. Kozma Pál (1920-2004) kertészmérnök, ampelológus szőlőnemesítő és egyetemi oktató nevéhez pedig többek között a Mátrai borvidéken is engedélyezett kékszőlőfajta, a Bíborkadarka köthető.

Helló, Irsai Olivér! – Nemesített fajta a Dubicz birtokon is

Az illatos fehérborok csapatának legkedveltebb tagja a jellegzetes, intenzíven muskotályos, virágos illatú, gyümölcsös, szőlős zamatú Irsai Olivér a mi birtokunkon is ott „lakik”, és olyannyira kedveljük, hogy két stílusban is elkészítjük, így két családunknak is tagja, úgymint:

– a friss, illatos, gyümölcsös vonalat képviselő Mátra sorozatunk bodzavirágos, bájos, kerek savú Irsai Olivére

– és a különlegesen karakteres, prémium válogatás Irsai Olivér tételünk, mely 1014 prémium sorozatunk kedvelt tagja.



Elmúlt már 18 éves?